Iskolaújság

Az istennő nyomában 1.

2011. Jan. 12. 12:45

           Tarlan világában létezik egy birodalom. Shemba birodalma. A birodalmat sok város és vagy ezernyi falu borítja. A városok egyike Vetmiril is. Híres templomairól, ugyanis itt tisztelik a legtöbb istent. Gonoszat és jót egyaránt. Ezért gyakoriak a vallásháborúk, azok a papok és papnők közt, akiknek istene nem jön ki a rivális papok istenével. Azonban egy háború sem volt olyan végzetes, mint azon a napon. Mikor a két erősebb isten, Isika és Lordak papjai közt vallásháború tört ki. Isika a bölcsesség és tolerancia jó istennője, míg Lordak az erőszak gonosz istene. Papok harcoltak egymás ellen, a polgári lakosságot sem kímélve a vérengzéstől. Az emberek  nagy része kénytelen volt elmenekülni, más településre a háború elől. A legtöbben a közeli Arkhold városát választották következő letelepedésük helyéül. Mivel Lordak papjai nem voltak jelen. Többek közt Isika egyik túlélő paplovag tanonca, Darren is.
Arkhold városába egy kereskedőkaraván vitte a népet. Nem volt messze. Nagysága megegyezett Vetmirilével. Csak volt kikötője. És szerencsére nem volt Lordaknak templom állítva. Darren mélyen elgondolkozott a veszteségein, míg a karaván döcögött a kavicsos úton. A barátai odavesztek. Csakis Isika áldásában és védelmében reménykedhetett. Esteledett, és a karavánnak is pihenőre volt szüksége.  Aligha, hogy megállt, hirtelen lángoló golyó csapódott a ponyvára. Valóban egy tűzlabda volt, egy varázslat. Valaki a fák közül megidézte. Majd kántálások zaja tört elő a sok sikítozó ember hangja közül. Darren egyből felismerte, Lordak papjai. Előrántotta a kardját és nekitámadt egypár közelebb ért papnak. Majd hárította a támadásokat. De a sorozatos tűzlabda varázslatok ellen nem volt esélye. Elbújt egy szikla mögé és megvárta a támadás végét. Egy idő után látta csak biztonságosnak az előbújást. Szomorúan vette figyelembe a karaván és a legyilkolt vagy megégetett ártatlanok maradványait . A tűz már-már kialudt. Rajta kívül az összes ember élete oda Így csak a kardja meg pár arany pénz állt rendelkezésére. Elindult Arkhold városa felé. Azonban mocorgás hallott az egyik különösen éppen maradt ponyva alól. A mocorgások köhögésbe és káromkodásokba torkolódtak. Darren segített levenni az alakról a ponyvát. Majd meglátta, hogy az alak nem más, mint egy szakállas törp. Aki mikor meglátta, meglepte.
- Hát te meg ki vagy? - kérdezte a törp, még köhögve.
- A nevem Darren. Látom nem csak én vagyok az egyetlen túlélő.–nyújtotta a kezét, de a mogorva törp nem fogadta el.
- Nagy nehezen feltápászkodott. Felvette a baltáját maga mellől és leporolta ruháját. Ő is körülnézett. Majd szemei a lovagra meredtek.
- Hát te túlélted? Hogy, hogy? Te szentfazék vagy, mi? – gúnyolódott.
- Esetleg bemutatkozhatna, a csúfolódás helyett.
- Miért kellene fiú? Én most fogom magam, nyakamba veszem a világot és eltévelygek Arkhold városába. Talán találok munkát.
- Nahát! Maga is odatart? Mert én is.
- Remek. Gondolom, akkor együtt kell mennünk.
- Figyeljen. Ezek a papok nem tudom miért, de követtek. Biztonságosabb, ha együtt vagyunk.
- Együtt egy szentfazékkal? Aztán végig a hitedet fogod szónokolni nekem, hogy milyen jó meg bölcs a kis istenkéd mi?!
- Nem. Én csak el szeretnék jutni Arkholdba. Szeretnék újra talpra állni. És talán még segíthetek Vetmiril szerencsétlenjein. 
- Felőlem tarthatsz velem fiú. Ha annyira támaszkodsz az én törp fizikai erőmre, akkor gyere! Meg ha ennyire nyavajogsz.- mondta, majd végigsimította barna szakállát.
Darren csak mosolygott és követte alacsony társát. Csendben sétáltak egymás mellett, mígnem tornyokat kezdtek látni. Arkhold tornyait. Erre Darren felbátorodott.
- Azért elárulhatnád ki vagy. Vagy legalább valamit. Elvégre, te is túlélő vagy.
- Jó van, jó van!  Hamááá annyira nem bírsz magaddal! A nevem Vuluf egy törpe barbár. Északról jöttem el a törzsemtől, mert utáltam a hideget. Na. Rólam ennyit. A többihez semmi közöd.
- Örülök akkor. Én Vetmirilből jött….
- Nem kérdezte senki sem. Amúgy is mindjárt ott vagyunk.- vágott közbe a fiú szavába.
       Így hát a két társ megérkezett Arkhold komorabb falai közé. Szóbeszédek járják, hogy veszélyesebbek az utcák, mint Vetmirilben. És ezért a helyi tolvajcéh a felelős. De legalább Lordak papok nincsenek. Darren és Vuluf egy fogadóban szálltak meg. Vuluf megígérte, hogy Darrennel marad, ha az fizet neki egy sört.
- Mi, ez nem sör!!! - förmedt fel, ahogy kortyolt egyet a nedűből.
  A csapos meglátta és egy kicsit megijedt a mérges törp láttán.
- Sajnálom.- hebegte.- De nincs sör. A karaván szállított volna nekünk, de úgy tűnik késik. Nem tudunk sörrel szolgálni.
- Mi az, hogy nincs sör! Milyen város ez?
- Én tényleg nagyon sajnálom. Csakis a helyi keserű szőlőből készült itallal szolgálhatok. Nagyon ütős.
- Mi??? Nekem sör kell! Megértette? Nem ilyen keserű kutyaszőr ízű lötty!- állt fel Vuluf a székre és ragadta volna meg a fogadóst, ha Darren le nem fogja.
- Nyugalom barátom. Higgadj le!
Majd odaszólt a fogadósnak.
- A szobakulcsokat kérném!
Erre a fogadós átnyújtotta neki. Majd mindketten felmentek a szobájukba. Vuluf hamar elaludt. Horkolása Darren szobájába is áthallatszott. De nem az volt, ami miatt nem tudott elaludni. Hanem a történtek bántották. Nem hitt abban, hogy új életet tudna kezdeni, anélkül, hogy tett volna valamit. Meg akarta bosszulni Lordak és hívei tetteit. De ő egyedül nem küzdhet meg egy istennel.


 

További hírek