Iskolaújság

Az istennő nyomában 4.

2011. Febr. 9. 12:46

- Kérsz még egy kis finom bort Darren? – nyújtotta a kancsót Virde.
- Köszönöm, többet nem iszom. – Darren letette a poharat.
Virdet, miután kiitta poharából az italt kiment a szobából. Darren kettesben maradt Violával. Egy rövid csend után, Darren érdeklődni kezdett.
- Mégis, hogy történt ez az eset?
- Ha? – kapta fel a fejét a gondolataiba temetkezett lány. – Ö…ö milyen dolog?
- Amit mondtál, hogy Lordak papjai okozták a sérülésed.
- Oh, hát az az eset. Nos, nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog, de elmondom. – a lány beljebb tolta a széket, amin ült, majd megköszörülte torkát. – Tolvaj korszakom kezdetekor volt. Vetmiril városában tartózkodtunk egy társammal. Ahhoz, hogy megéljünk, értékeket kell lopnunk. És e célokra a templomok a legjobb célpontok. Pláne, nem egy magamfajta szent embernek. Azon az estén Lordak temploma volt a soros. És én bementem, elloptam az oltárról egy kis szobrot és egy ezüst tálat. Hallottam, hogy társam a felső kis ablakból pisszeg nekem, de mire hátra fordultam egy buzogányos pap, jól fejbetalált.
- Ufffssz.. – hallatta Darren, és végigsimította a fejét. Ott, ahol a tolvajok leütötték. – Képzelem, nem lehetett kellemes.
- Nem volt az. De bár lett volna csak az a fejbevágás. Másnap egy cellában ébredtem fel. Pár pillanat múlva jött egy csapat páncélos pap, majd kirángattak. Egy kínzókamrába vezettek, ahol lekötöztek. Köpnöm kellett, volna, hogy ki vagyok, mi vagyok, vagy … hogy miféle mesternek dolgozok. Nos, ekkor jöttek a pofonok, aztán izzó vassal égettek. Szerencsére ezek a sebek már elhalványultak. Azonban ott volt, egy röhögő férfi, akinek az arcára nem igazán emlékszem. Egy szintén izzó késsel jött felém. Majd, csak a fájdalomra emlékszem, aztán arra, hogy a barátaim hoznak haza. Röviden ennyi.
- Ez szörnyű. Szóval azért kiszabadítottak a barátaid.
- Nem azt hiszem, hogy az utcán eszméletlenül találták meg a testem. Az eseményektől 20 napon át nem beszéltem. Csak sírni tudtam. Ezért választottam inkább, hogy bérgyilkos leszek. Nem, fogok lopkodni, nem uram! Inkább megtanulok kardot forgatni.
- Szóval bosszút érzel Lordak istenség iránt?
- Nos…,- Viola elhalkult.
- Mond, hogy igen! Viola!- erőlködött Darren.
- Miért kényszerítesz erre? Sokmindenki iránt érezhetünk bosszút, de vajon ki érez irántunk azt? Darren én inkább elfeledném a múltat. Még fiatal vagyok Virde szerint. Ha megszerzem a megfelelő vagyont, akkor megfizethetek egy gyógyítót, hogy újra láthassak a bal szememmel. Hmmm.. gondolom, te nem tudnál segíteni, igaz?
- Szeretnék, de sajnos nem tudok. Az erőm és tanulmányaim nem terjednek ki a testek újra regenerálására.
- Semmi baj. – Viola összeszorította az öklét. A fiú csak nézte. Látta a lány zavarát. Látta, hogy a bosszút nem tudja elemészteni és ki fog törni. És igaza lett.
- Darren! – csattant fel a lány. – Nem tudom, ki vette ki a szemem, de az biztos, hogy akkor is ártok neki, ha a társaiba mártom a kardomat. Meséltél arról, hogy neked a városod veszett oda. Talán… tudnánk enyhíteni lelkünkön.
Darren csak elmosolyodott. Erre Viola is kivillantotta, meglepően fehér fogait. Miután Verdinek bejelentette, hogy a fiúval tart, megkeresték Vulufot.
   Vuluf búsan vánszorgott ki a Tanács épületéből, ahol állítólag Merk tartózkodott. Tágra nyílt szemekkel pillantotta meg, ahogy barátja egy csuklyás lánnyal közeledik.
 

További hírek